Nemrég egy gazdi keresett meg, miután örökbefogadott kutyájával elment egy kiképzésre. A kutya nem működött együtt úgy, ahogy ott elvárták, és a gazdi azt a visszajelzést kapta, hogy nincs jó kapcsolata a kutyájával. Ez annyira megviselte, hogy teljesen elbizonytalanodott.
Amikor elmentem hozzájuk, egy egészen más képet láttam. Egy szeretetteljes, törődő kapcsolatot, ahol a gazdi valóban figyel a kutyájára. Nem a kapcsolat volt a probléma, hanem az, hogy a kutya még nem kapott elég egyértelmű iránymutatást, és túl gyorsan került egy számára idegen, terhelő helyzetbe.
Átbeszéltük, hogy minden kutyának megvan a saját tempója és érzékenysége, amit tiszteletben kell tartani. Javasoltam, hogy kezdjenek el vele nyugodt, kis lépésekben haladni: először otthoni gyakorlás, majd fokozatosan egyre több inger, és csak ezután a csoportos helyzetek.
Sokszor nem rossz szándék van egy-egy mondat mögött, csak nem mindig úgy hangzik el, ahogy annak hatnia kellene. Ezért is fontos, hogy a gazdik merjenek kérdezni, és több oldalról is ránézni egy helyzetre.
A kép illusztráció