Egy régi ismerős keresett meg, miután örökbe fogadtak egy kutyát a menhelyről. Már többször látogatták korábban, mégis az első napokban Dolly megpróbált elszökni, ami érthetően megijesztette őket. Nem értették, mi történik, hiszen „jó helyre” került.
Még aznap elmentem hozzájuk. Átbeszéltük, hogy Dolly két éven keresztül menhelyi környezetben élt, és számára az volt a biztonságos, ismert világ. Ami nekünk jobb életnek tűnik, az neki elsőre bizonytalan és ijesztő is lehet.
Megmutattam, hogyan tudnak biztonságos kereteket adni neki, és közben saját magukat is megnyugtatni. Gyakoroltunk az udvaron hosszú pórázzal, hogy mindenki biztonságban érezze magát, és közben elkezdjen kialakulni a bizalom. A következő alkalommal már sétáltunk, feladatokat végeztünk, és sokat beszéltünk arról is, mennyire fontos a gazdi magabiztossága.
Ma, több mint egy hónap után Dolly szépen beilleszkedett, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, és látszik, hogy jól érzi magát az új családjában.
És talán ez a legfontosabb: nem csak Dolly tanult meg bízni – hanem a gazdik is megtanultak hinni abban, hogy képesek jól csinálni.
